Könyvmolyképző kiadó, Szeged, 2010
Katsa, a garabonc Úrnő, egyike azoknak a ritka és fura szerzeteknek, akik különös képességgel születtek. Az ő rendkívüli tehetsége a küzdelemben, a halálosztásban mutatkozott meg; nyolc éves kora óta tudja, hogy akár puszta kézzel is képes embert ölni. A király unokahúgaként kiváltságos életet élhetne, de garabonciája miatt kénytelen a király erőszakos megbízásait teljesíteni.
Amikor találkozik a szintén garabonciás harcos Pongor herceggel, Katsa még nem sejti, hogy élete fordulóponthoz ért.
Nem számít arra, hogy Pongor a barátja lesz.
Nem számít arra, hogy megtudja az igazságot a saját garabonciájáról – a legkevésbé pedig arra, hogy egy távoli földön lappangó, rettenetes titok közelébe kerül…
A garabonc Úrnő, ez a modern lányregény, újfajta módon mesél arról, hogyan válik egy kamaszlány minden szempontból önmaga urává, hogyan érik független és felelős nővé, miközben olyan lélegzetelállító szerelemről olvashatunk benne, amely kétségkívül felveszi a versenyt az Alkonyattal.
Na, vágjunk bele! Aki még nem olvasta a könyvet, annak csak óvatosan ezzel a monológgal, mert cselekményleírást tartalmazhat.
Katsa, egy 18 éves lány, akinek van egy garabonciája: Méghozzá garabonciás gyilkos. (A garaboncokat onnan lehet felismerni, hogy különböző színű a szemük és van valami szuperképességük.)
Katsa a hét királyság közül Közteföldén él, a király unokahúga, de jobb szó rá az, hogy: ő a király hóhérja. Ha valamelyik nemes valami rosszat tesz, netalán nem engedelmeskedik, kiküldi Katsát, hogy rakjon rendet. Ez kb. abban valósul meg, hogy Katsának el kellene törnie a nemes kezét, de valójában csak leüti, megfenyegeti, stb. Egy napon viszont, mikor kiszabadította Teafű herceget egy szomszédos király tömlöcéből, összefutott egy fiúval, akivel csak nehezen tudott megbirkózni. Az egyik szeme arany, a másik ezüst, és igencsak jól harcol. Garabonciás harcos? Nagy valószínűséggel igen. A feladat teljesítését követően, mikor főhősnőnk visszatér Közteföldére, királyához, váratlanul egy ifjú harcos jelenik meg a palotában, egyik szeme arany, a másik ezüst. A neve Pongor, garabonciája ugyan nem a harc, de ezt jobb titokban tartani. Segítségért érkezett ide, Katsára lenne szüksége, hogy segítsen neki kiszabadítania unokahúgát, Keserkéket. Mivel Katsa már nem bírja elviselni a királyt, elmegy vele, otthagyva barátait és magát a királyt is. Izgalmas kalandokba keverednek, és kiderül, mi Pongor valódi garabonciája, amit eltitkolt még saját apja elől is. De nincs idő ezen morfondírozni, ugyanis kiderül, hogy Pongor nagybátyja, Hegyvízfölde királya is garabonc, éppen ezért van az egyik szemén szemkötő. Garabonciája az, hogy irányítani tudja az emberek döntéseit, ami nagyon veszélyes fegyver. A királynak meg kell halnia!
Izgalmas könyv, bár azt hiszem, pöppet késleltetve lettek a jó részek, így egy picit unalmas is egyben. Az ötlet nagyon jó, és megszerettem a főszereplő karakterét is, annak ellenére, hogy az egész könyvben, ami majdnem 500 oldalas, nem derült ki, hogy pontosan milyen színű a haja. Csak annyit tudunk biztosan, hogy sötét színű, a történet elején hosszú, aztán rájön, hogy ez csak gondot okoz neki, és levágatja. Pongor, akivel egyébként szerelembe esnek "make love"-olnak is (mit jelent ez?), a történet egy jókora darabkájában nem lesz jelen, ugyanis megsérül és így kénytelen magára hagyni Katsát és a kimentett Keserkéket. Összességében élveztem, igazi kikapcsolódás volt, ugyanis voltak benne nyugis részek is, amik tényleg pihentetően hatottak. :)
Ajánlom mindenkinek, főleg 15 éven felüli lányoknak!
Jó olvasgatást!
Beszerzem online! (Puha borítós változat)
