Pittacus Lore a Lorieni Bölcsek bölcse. Tizenkét éve él a Földön, készül a bolygó sorsát meghatározó, mindent eldöntő háborúra. Tartózkodási helye ismeretlen. A Lorienről érkeztünk a Földre. Tizenkét évvel ezelőtt. Úgy nézünk ki, mint ti. Ugyanazt a nyelvet beszéljük. Köztetek élünk. De másmilyenek vagyunk. Olyan hatalommal rendelkezünk, amiről nem is álmodhattok. Elképzelni sem tudjátok, milyen erősek és gyorsak vagyunk. Hozzánk hasonló szuperhősökkel eddig csak filmekben vagy képregényekben találkozhattatok, de mi valóban létezünk.
Hú. Nem volt rossz, de kedvenc sem lett. Igazából szerintem ez inkább fiús történet, főleg, hogy fiú szemszögéből látjuk az egészet, és inkább kaland. De azt bizton állíthatom, hogy nem csöpög a nyáltól, és tényleg izgalmas is. A történet egyedi, csak furcsa, hogy még mindig (vagy már megint?) boncolgatják a földönkívüli dolgot.
Nevettem egyet, amikor Pittacus Lore azt írta magáról, hogy a Bölcsek Bölcse. :) Megértem, hogy nem akart más nevet adni, de ez mégis olyan egótól duzzadóan hangzott. :)
Nem sok olyan könyvet olvasok, ami fiú szemszögből van, de ez kifejezetten jó volt így. Volt benne szerelem, akció, szeretet, lemondás, barátság, furcsa lények, minden, ami kellett. Azt persze hozzátenném, hogy a filmet nem láttam, de a borítón lévő srác nekem esküszöm minimum harmincnak néz ki, a könyvben pedig csak 15.
Az elején épp költöztek Henri-val, új lakás, új személyazonosság, új suli. Az iskolában persze lesz egy visszahúzódó srác, akivel összehaverkodnak, egy gyönyörű lány, akivel összejönnek, és egy beképzelt tahó, akivel összeverekednek. A szokásos fiútörténet. :) Viszont azt senki sem tudja, hogy a srác valójában 100-120 km/h-s sebességgel fut reggelente a suliba, és három jel van a bokáján. Azt sem, hogy időnként felkapcsol a keze, akár egy villany, és az akaratával mozgat tárgyakat.
Izgalmas volt, bár néha uncsi, néha szomorú, néha romantikus. Igazából minden benne volt, aminek lennie kellett.
Lapos volt az eleje, amolyan magyarázat, hogy mi micsoda, mi miért történt, mi hogyan van, stb. De aztán elkezdődtek az első konfliktusok, és onnantól kezdve egész jó volt. :)
A könyv tőlem 4 pontot kapott.
Harry Potter varázslónak született. Második tanéve a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában éppen olyan eseménydúsnak bizonyul, mint amilyen az első volt. Lekési a különvonatot, így barátai repülő autóján érkezik tanulmányai színhelyére. S a java csak ezután következik…
Ezt a részt sosem szerettem annyira, mint a többit. Legalábbis filmben, hiszen köztudott (vagy mi), hogy én még csak most először olvasom a sorozatot.
De így sokkal jobban tetszik. Ez már jobban eltér a filmtől, mint az első rész, de néha azt hiszem, kellet. Például a kviddics mérkőzésen. A Mardekár és Griffendél ház mérkőzésén. Azt hittem, hogy a "Malfoy bénaság" Rowling fejéből pattant ki, de nem. Pedig azokon a részeken mindig jót nevettem. :) Szóval a kviddics mérkőzés a filmben szerintem jobb, mint a könyvben, hosszabb és izgalmasabb, de így sem volt rossz. Az elején lévő Dobby-s rész is sokat változott.
A filmből például kimaradtak Weasley-ék kertitörpéi. Időközben rájöttem, hogy a játékban benne vannak. Ők azok a fura kicsi lények, akik a gombákból babot csinálnak, és akik Harrytől is mindig el akarják szedni. De lég közel menni hozzájuk, Harry felkapja őket, és be kell őket dobni a lyukba:)
A Weasley-k még mindig a kedvenc karaktereim, természetesen Piton és Hermione mellett. :)
Aragog a könyvben biztosan nagyobb, hiszen a gyerekei, akik egyértelműen kisebbek nála, két lábukban vitték a fiúkat hozzá.
Azt is meg tudtam, hogy Arthur Weasley pontosan mivel foglalkozik, ami a filmből szintén kimaradt. :/
Jót nevettem azon a részen, amikor Ginny megpróbálta elmondani Ronnak és Harrynek, hogy valami nem stimmel, de Percy mást mesélt nekik. Először félreértettem, és csodálkoztam, hogy Rowling ilyet írna, de kiderült, hogy csak az én fantáziám volt túl perverz. :D
Nagyon várom a harmadik részt, az a kedvencem. :) Legalábbis a filmben. Meg a hetedikek. Na, de hamarosan (remélem) jövök a következő résszel! :))
„Arra sem emlékezett, hogy mikor került a biliárdasztalra. A fekete bőrű srác, akit a combjaival szorított magához, már legalább tíz perce az extrém-mélyre kivágott dekoltázsát nyalogatta, s közben méretes ujjaival a feszes melleit masszírozta. Végre kezdett beindulni a buli!”
Magyarország legnépszerűbb popsztárja kidobja aktuális barátnőjét. Barbi élete a siker, a pénz, és a csillogás. A szakítás után egyre mélyebbre süllyed, míg egy hétvégi buli után szándékosan elgázolják.
A sokktól emlékezetkiesése lesz, szinte mindent elfelejt botrányos múltjából. Siófokra menekül az őrjöngő média elől, ahová legjobb barátja, Krisz is elkíséri. Krisz nem bocsájtotta meg Barbinak, hogy kifecsegte féltve őrzött titkát – hogy a fiúkat szereti. Mégis segít neki, együtt nézik végig Barbi régi videóblogjait, hogy rájöjjenek, ki akarhatta megölni. És hogy szembenézzenek eddigi önmagukkal, és eldöntsék végre, mit is akarnak kezdeni az életükkel – és persze a két siófoki szépfiúval , akiktől könnyebb elolvadni, mint a tűző nap sugaraitól.
Lakatos Levente gossip-, és ifjúsági újságíróként közvetlen közelről ismeri a sztárok csillogó és gyakran sötét világát. Első regénye arcpirítóan szókimondó, merész és megindító.
Na. Tesco-ban találtam rá, felfigyeltem a tartalomjegyzékében lévő Siófok szóra. Elolvastam a többi részt is. Gázolás, meleg barátok, videóblog... Hát, a franc tudja miért, de megvettem. Biztos, hogy Siófok tehet róla. Kíváncsi voltam, mit írhat róla Levente erről a városról, ami nyáron ugyan tele van emberekkel, ősszel valahogy kiürül.
Az igazat megvallva, elgondolkoztam azon, hogy az első fejezet után leteszem, és kész. Nem erre számítottam.
Barbi (avagy Barbibébi) egy budapesti szórakozóhelyen részegen próbál elmenekülni a szakítás utáni probléma elől... egy férfival... khrm. A szórakozóhely közepén. mindenki előtt. Utána csodálkozik, hogy valami haragosan elcsapta.
Rengeteg helyen utánaolvastam most, és azt láttam, hogy többnyire 14 éves lányok olvasták, és imádták. Senki ne vegye sértésnek, de (saját tapasztalat alapján én is tudom) ennyi idősen minden tetszik az embernek, ami egy kicsit is lázadó.
Lakatos Levente nem egy könyvet írt már, az újságírói mivoltja által nem is megy rosszul neki az írás. De ahogy a könyvét olvastam, folyton az jutott eszembe, hogy ez egy nagyon vastag újság, tele pletykával, botránnyal, rosszindulattal, és rengeteg márkanévvel.
Egyébként valami oknál fogva elterelődött a figyelmem vásárlás előtt arról, hogy ez konkrétan Barbee-ról szól, a magyar celebcicáról. Annyi szaftos pletyka van benne, hogy néha felröhögtem olvasás közben, hogy ezt is TÉNYLEG beleírták.
Nos. Szó volt benne melegekről, ha jól számolom, összesen négy meleg fiú volt benne. Semmi rosszat nem írt róluk, amiért amúgy én is tisztelem, mert és is ismerek meleg fiúkat, akik említették mér, hogy nehezen tudnak beilleszkedni, vagy titkolóznak.
Levente történetében Barbi részegen elárulja Krisz titkát, így az olvasó "átélheti" a meleg fiú gyötrődéseit, szenvedéseit. Ez azért jó (szerintem), mert sokan piszkálják őket, szúrós, kellemetlen szavakkal illetik őket, pedig ők nem tehetnek semmiről. Viszont azért rossz, mert ezt a könyvet nem olvassák végig olyan sokan, és így nem sok mindenkinek esik le a tantusz.
Leventének eddig hat könyvét adta ki az Ulpius ház (illetve bocsánat: HÁRMAT, mert másik három még függőben van, csak én lustaság annyira nem néztem utána), mind a hármat falják (elvileg) az emberek, és nagyon szeretik. A nagyon szeretem számomra NAGYON erős kifejezés, vegyük úgy, hogy kitartóan küzdöttem, és végig olvastam. Ha egoista lennék, most tuti gratulálnék magamnak, de nem azért olvastam el, mert annyira érdekelt a sztori, hanem mert nem akartam az előtt túladni rajta, hogy elolvastam volna. ;)
Amúgy a hatodik fejezetnél tudtam, hogy ki a gyilkos, és heccből beleolvastam a végébe. Há! Igazam lett. Lehet, hogy csak Agatha Christie miatt nézem le ezt a számomra elég suta hibát, hogy még csak meglepődni sem lehetett ezen.
Azon agyaltam, hogy Kriszt kiről mintázta Levente. Magáról? Vagy csak kitalált, fiktív személy? Nem akarok rosszindulatú lenni vele, de szerintem túl jól ismeri a meleg fiú gondolatait, érzéseit.
A könyv a züllés és a bulizást is elég szaftosan taglalja, de érdekes módon a drogok nem kerülnek szóba, egyetlen egy alkalmat kivéve, amikor ugyanis a fogyasztó fiúkát egy éjszakára bekasztliznak.
Egy újabb jó pont. A drogok (illetve most csak fű) helytelenítése.
Nem ajánlanám fiataloknak, időseknek sem, igazából kéne mellé egy olyan, hogy "csak értelmes, megfontolt embereknek". Senki ne vegye sértésnek ezt a kijelentést, de én nem adnám 13-14 évesek kezébe, egy részt azért, mert olyan cselekedetek vannak benne, amit ennyi idősen nem lehet megfontoltan átgondolni.
Például Barbi a sikeres fogyókúra érdekében hánytatja magát. Remélem, sokan olvassátok ezt a részt, mert fontos. Biológia órán említésre került ez a téma. A hánytatás csak addig szép és jó, ameddig nem kezd el magától működni. Ugyanis egy idő után ez történik. Az anorexia sem játék. Egy komoly betegség, ami nem azt jelenti, hogy valaki egy hónap alatt lefogy 10 kilót. Éveken át is eltarthat, a kikezeléséről nem is beszélve. A szervezet először felhasználja a zsírt, majd miután az elfogyott, a belső szerveidre támad.
Minden bizonnyal a hírességek életének árnyoldalát próbálta nekünk, hétköznapi emberkéknek bemutatni Levente, hogy nehogy már féltékenyek akarjunk lenni rájuk csak azért, mert menők, gazdagok és szinte mindenük megvan. Nem ismerem azt az oldalt, és ez így is van rendjén gondolom, tehát ne ítélkezzek, mert nekik rosszabb. Okés Levente! Az üzenet eljutott idáig. :)
A könyvnek már jön a második része: Barbibébi újratöltve.
A Barbibébi-t időközben az Ulpius ház újra kinyomta (ezek szerint igény volt rá) egy másik borítóval:
Ki ne ismerné Bogar bárd meséit? Hiszen e könyv minden valamirevaló varázslócsaládban ott van a gyerekek könyvespolcán, ugyanúgy, ahogy a mugliknál (vagyis a varázstalan népeknél) a Grimm mesék. Bogar bárd itt olvasható öt meséjének mind megvan a maga mágusa, varázslója, s mindegyik más-más módon szórakoztat, nevettet vagy emlékezik meg halálos veszedelmekről. Albus Dumbledorenak – A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola legendás igazgatójának – a mesékhez fűzött kommentárjai még élvezetesebbé teszik az olvasást, varázslók és muglik számára egyaránt. Egy különleges és varázslatos kötet a szerző, J.K. Rowling rajzaival.
Huhúú. Már annyi helyen láttam ezt a könyvecskét, de sosem mozgatta meg a fantáziámat. Egészen addig, amíg meg nem néztem a Harry Potter és a halál ereklyéi I. részt. Abban ugyanis Hermione felolvas belőle egy történetet. Akkor tetszett meg a könyv, előtte tényleg nem gondoltam úgy rá, mint kívánságlistásra.
Még mindig nem értem, hogy képesek ilyen gondolatok kipattanni Rowling fejéből, de minden tiszteletem az övé. ;)
Bárcsak elkezdene egy új történetet, egy olyan tökéleteset, mint a Harry Potter. !!
A borító is nagyon tetszett, teljesen a Roxfort jutott róla eszembe.
Annyira hihető volt az, hogy ezt tényleg Dumbledore kommentálta. Valahogy olvasás közben elfelejtettem, hogy (sajnos) Harry Potter története is fiktív. :'(
Kár, hogy nincs több. Nagy kár.
A három testvér meséje volt a kedvencem, kár, hogy ez volt az utolsó. :/
A filmben nagyon szép animációt csináltak mellé, így még élvezhetőbb volt. Olvasás közben elképzeltem mellé a jelenetet.
Nagyon tetszett.
Összesen négy és fél csillagot kapott, mert Dumbledore kommentjei egy kicsit zavarosak voltak nekem. Lehet, hogy csak azért, mert nem hajnali egykor kellett volna olvasni, de nehéz volt letenni. :)
Alex Flinn: A szörnyszívű 2010, Könyvmolyképző Kiadó, Szeged
Szörnyeteg vagyok
Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár - egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém.
New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek.
Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg.
De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot. Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik?
Elárulom.
Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel.
Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen... szörnyeteggé.
Akarod hallani? Mered hallani?
Hmm. Egy aranyos, XXI. századi, New York-i Szépség és a Szörnyeteg, annyi különbséggel, hogy nem egy kifejezetten gyönyörű leány a mi Szépségünk, hanem egy átlagos kis csaj. Illetve főszereplőnk szemével nézve egy átlagon aluli, csóró kis senki, aki ösztöndíjjal jár suliba. Stréber, mert jó tanuló, és szerencsétlen, mert az apja drogozik.
Ezzel be is mutattam őt.
A mi Szörnyetegünk valaha (mint a mesében) egy jóképű, menő fickó volt, annyi különbséggel ez eredeti történettől, hogy az apja tévébemondó, amivel halálra keresi magát, de a fiára nincs sok ideje.
A bálon is a legmenőbb csajjal érkezik, ám itt kezdődtek a bibik...
Kyle ugyanis meghívott egy másik lányt, akiről váltig állította, hogy olyan mint egy boszorkány. Sokat nem tévedett...
Mivel becsapta a lányt, ő bosszúból szörnyeteggé változtatta őt. De mivel adott egy fehér rózsát a jegyárus lánynak, kapott két évet, hogy megtalálja az igaz szerelmét, és az első (igazán) szerelmes csók után visszaváltozik.
Na, ennyi volt a sztori (ami egyébként a megszólalásig hasonlít az igazi Szépség és a Szörnyetegre, csak modernebb.)
Alexx Flinn egy rövid mesét készített, ami bár egyszerű, mégis nagyszerű. Szerettem a történetet és néha elfelejtettem, hogy valójában semmi újat sem kellene nyújtania, mégis megtette. Az apró változtatások annyira elfeledtették velem, hogy gyerekkorom egyik kedvenc történetét olvasom, hogy folyton meglepődtem a hasonlóságokon.
Nagyon tetszett, hogy Flinn egy vak fiút is a főszereplők közé tett, ugyanis minden tiszteletem a vakoké, akik így is képesek élni.
A bejárónő történetének a végét nem igazán értettem meg. A lényeg megvolt, de fogalmam sincs, hogy került bele a történetbe.
Sajnáltam, hogy Flinn nem hozott létre Kanna mamákat, és egyéb kedves szereplőket. Tudom, hogy ez csak a Disney változatban van így, de na. :)
Suzanne Collins: Az éhezők viadala Agave könyvek, 2009, Kaposvár
Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal...
Fúú. Annyira sokan olvasták olvasták és dicsérték, hogy én is nekibátorkodtam, de csak miután Sunflower33-tól kölcsönkaptam. Az eleje nem tetszett, így 10%-nál kicsit elakadtam. De rászántam magam, és onnantól kezdve nem tudtam letenni. A történet teljesen egyedi, sosem láttam még ilyet. Keserves helyenként, máshol izgalmas, és ááá. Imádtam!! Mindenképpen meg fogom venni, a második résszel együtt, illetve majd később a harmadikat is. :D Katniss ügyes lány, az elejétől fogva úgy voltam vele, hogy bekerül, és győz. De aztán voltak kételyeim és összezavarodtam egy kicsit. Nem olvastam bele a végébe, mert nem akartam lelőni a poént, pedig majdnem minden könyv végébe beleolvasok. :$ Nekem senki sem mondta, hogy a történet függőséget okoz, úgyhogy szeretném tudatni veletek, hogy ez (bár nem dohányzom, így pontosan nem tudhatom) nagyobb függőséget okoz, mint a nikotin!! Suzanne Collins egy nagyon durva kis világot hozott létre, amiben én személy szerint nem élnék, de így, hogy csak olvasok róla, és tudom, hogy közben nem létezik (amit olvasás közben nem ritkán elfelejtettem). teljesen nyugodt vagyok. Olvasás közben élénken láttam magam előtt a képeket, a helyszíneket, a szereplőket (bár néha akadtak problémáim a nemüket illetően. Cinnára pl végig azt hittem, hogy csaj. oO Készítenek egy filmet a könyvből, a szereplőlistát ITT találod. Én nem vagyok vele megelégedve, de hajrá drága styling-osok! A végén meglepődtem. Nevezhetjük hullagyalázásnak a dolgot? na jó, annak nem, de na. Ha nem olvastad, úgysem tudod, miről van szó, ha igen, akkor meg úgyis :D ha jobban belegondolunk, nincs befejezve így a történet. Nem tudjuk, mi lesz a 12. körzettel (és nem ajánlom, hogy elolvassátok a második rész legeslegutolsó sorát, mert az aztán az igazi spoiler! Nekem Sunflower33 olvasta fel, de akkor még nem tudtam, hogy mi van, csak miután elolvastam az első részt és így TAT. Na mindegy. Remélhetőleg hamarosan jelentkezem a második résszel. ;)
Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit. Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted. Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz. Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?
Sunflower33-től kaptam kölcsön (blogja), három másik könyv mellett. Úgy döntöttem, ezzel kezdem, és jó választás volt! Hamar végeztem vele, nagyon tetszett, egy igazán szép történet. Főhősnőnk, Mia szemszögéből látjuk az eseményeket. Egy reggelen, leesik pár centi hó, de a kis városnak ez is épp elég ahhoz, hogy bezárják az iskolákat. A család elindul autóval a barátaikhoz, de egy rettentő baleset miatt már nem érnek oda... Mia az intenzívre kerül. A teste ugyan alig él, kómában fekszik, ő mégis szabadon közlekedhet testén kívül, s így mindent lát, és hall, ami körülötte történik. Dönthet: Vagy követi szüleit az életen túlra, vagy marad. Nagyszülei, szerelme, és barátai mellette vannak, míg ő kórházban fekszik, erőt, reményt adnak neki.
Nagyon tetszett a történet, teljes mértékben Sunflower33-ra emlékeztetett az egész. Mintha még a borítót is ő készítette volna! (Ezt onnan tudom, hogy ő az osztálytársam, csak másik szakra járunk, ő grafikus, én animációs.) Mivel ő is írogat, és néha meg is mutatja, bizton állíthatom, hogy a stílus is hasonló. No mindegy. Nagyon furcsának találtam benne Adam-et. Nem, semmi rossz nem volt vele, csak furcsa volt ez a nagy romantika. Lehet, hogy csak nekem.. Mia rengeteg dolgot mesélt a múltjából, így ismerhettük meg őt igazán. Imádott csellózni, annak ellenére is, hogy a szülei inkább a rock felé hajoltak, akárcsak a barátja. Nevettem is rajta, sírtam is rajta, voltak mélypontok, és fellendülések. Kedvenceim között találod, Öt csillagot érdemel. ;)
