Nikki Sixx, Ian Griffin: Heroinnaplók /2008/
Nos, először is, mégsem a lingerrel folytatom, hanem Nikki Sixx- Heroinnaplók című könyvével.Ez egy olyan könyv, amit nem ajánlok mindenkinek, mert komoly. Akinek nincs semmi ötlete arról, milyen egy drogos ember, ne vegye a kezébe! Ajánlom esetleg, hogy nézze meg előtte a Rekviem egy álomért című filmet.
Nos, Nikki Sixx 1987-ben naplót vezetett, éppen abban az évben, amikor a drogfüggősége szinte már kezelhetetlenné vált, de kénytelen volt küzdeni ellene a Girs girls girls turné miatt.
A közvetlen emberek, mint például az anyja, az exbarátnője, illetve a Mötley Crüe banda összes embere, és természetesen maga Nikki Sixx is kommentálják a hajdani naplóbejegyzéseket.
Részlet belőle:
1987. Augusztus 28.
Na, ez poén volt! Az imént betörtem a takarítókhoz, és fölkaptam vagy húsz szemetesvödröt. Aztán összeszedtem egy jó adag széket. Mindenki aludt már, vagy a szobájában tevékenykedett. Végig a folyosón a székeket nekidöntöttem a szobaajtónak, a vödröket teletöltöttem mindenféle sz*rral – húggyal, vízzel, sörrel, gyakorlatilag bármivel, amit találtam –, és rátettem őket a székekre… Mindenkinek befújtam hajlakkal az ajtaját, meggyújtottam, bekopogtattam és elfutottam.
Azt hiszem, ezekből kiderül, gyakorlatilag milyen volt a Mötley Crüe gitárosa.
Ez az ember nem volt visszafogott, sőt! Kifejezetten ment a hülyeségre, és nem ismert határokat (nem azért írok róla múlt időben, mert már nem él). Dehogy! Csak azért, mert megváltozott.
A zenéért élt, bár volt egy éve, amikor inkább az erősebb drogoknak, az alkoholnak, a nőknek, és a züllés további formáinak.
Ebben az évben valamilyen oknál fogva magához vett egy füzetet, és belekarcolgatta érzéseit, cselekedeteit.
A könyvben lévő grafikák csak még nyomasztóbbá teszik a könyvet. Mivel művészeti iskolába járok nagyon jól tudom, hogy ilyen képeket nem csak azok az emberek rajzolnak, akik drogoznak, vagy nincsenek tisztában magukkal. Egy nálam egy évvel fiatalabb fiú is folyton ilyeneket firkál szabadidejében, pedig egy nagyon kedves, normális srác. Sőt, az egyik képet a könyvből átalakította egy kicsit, és azt fogja magára varratni.
Sixx bemutatta a drogok két oldalát: A jót, amikor az ember kiröppen a hétköznapokból, és a rosszat, amikor hallucinációk, és egyéb mocskos dolgok történnek a testtel. Én személy szerint nem azért olvastam el ezt a könyvet, mert én is drog/fű/alkohol fogyasztó lennék, hanem mert égetett a kíváncsiság, hogy vajon mit szeretnek ezen az emberek, és mire képesek elkölteni akár több milliót is.
A könyv borítója, kiadása, minősége szerintem nagyszerű, bár a minőségi papír miatt sajnos kicsit drága is, így nehezebb hozzájutni. Meglepően nehéz, egy sokkal könnyebb könyvre számítottam, mikor megrendeltem, de nem bántam, hogy ilyen vastag, és ilyen sok dolog van benne. Zsíros kézzel nem ajánlom összetapizni, mert foltot hagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése