Fülszöveg:
Capac Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város tejhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. A Kardinális mindenható.
Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg, például a rejtélyes, vak és néma szerzetesek, akik valahogy mindig feltűnnek Capac életének sorsfordító eseményeinél. Vagy az a tény, hogy gyakorlatilag semmire nem emlékszik, ami az előtt történt vele, hogy a Városba érkezett…
Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának.
A holtak vonulása Darren Shan első felnőtteknek szánt sorozatának, a Város-trilógiának az első kötete. Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi.
A könyvről:
Sosem olvastam volna el, ha nem akciózzák le. Eszembe se jutott volna. Olyan rideg, félelmetes és hátborzongató könyv benyomását keltette. De nem volt az. Egyetlen egy rész volt benne, aminél kis híján kiköptem a tejemet (igen, kell valamit inni közben), de amint jobban belegondoltam, megértettem. Maga a sztori érdekes. A kivitelezése kevésbé. Van egy fickó, aki nem emlékszik semmire a múltjából is érthető módon rá akar jönni, hogy honnan jött, és hova tart. Alig fél órája fejeztem be, még elég friss. A könyv 90%-a találgatásokból áll. De ennek köszönhetően nekem személy szerint eszembe se jutott elgondolkodni, hogy vajon mi lehet ez az egész. Gyorsabban pörgött a főszereplő esze, mint az enyém, mindig megelőzött, így rábíztam a gondolkodást. Őszintén nem szeretem az olyan könyveket, amelyekben rejtély van, és nem tudsz gondolkozni rajta, nincs rá úgymond időd, mert mire egy alternatíva is eszedbe jutna, már lelőtték a poént. Elég erőltetett volt, hogy mindig pont azt tette a főszereplő, amit kellett, soha egy hibát sem követett el.
A vége, az utolsó 150 oldal annyira eltért az egésztől, hogy néha csak pislogtam, hogy mégis, hogyan fajult el idáig a könyv? Nem tetszett. Eszemben sincs elolvasni a folytatást. Ha nagyon érdekel majd, akkor elolvasom valami fórumon a tartalmat és kész.
Tőlem a könyv 3/5 pontot kapott. Főleg a jószívemnek hála. :)
