Sarwat Chadda: Az ördög csókja
Könyvmolyképző Kiadó, 2010, Szeged
A rozsdás lánc megcsikordult, ahogy a fiú, őt figyelve előre-hátra hintázott. Talán nem ő az. Lehet, hogy csak egy hétköznapi gyerek. Talán nem kell megölnöm. Billi SanGreal Próbája. Az utolsó teszt a beavatása előtt. De nem erre számított. Nem arra, hogy egy kissrácot kell megölnie. Billi sorsa, hogy kövesse apját a Rendbe, és megóvja az embereket az Istentelenektől. A több ezer gonosz, megkínzott lélektől, amelyek az emberiséget tekintik prédájuknak. Billi tizenöt éves. Brutális harcból és halálos csatákból álló életre vágyik? Vagy kísértés fenyegeti, hogy rossz útra vigye?
Egy könyv, amibe csupán a borító és a cím alapján vághatsz bele. Sarwat Chadda első (és remélem utolsó) könyve. Se bevezető, se köszönet nyilvánítás, se semmi. A borítón lévő lány egyáltalán nem hasonlít a főszereplőlányra, ugyanis ő fekete, rövid hajjal rendelkezik, ráadásul vagy hihetetlenül magas, vagy az a kard a kezében nem az, aminek lennie kellene, hiszen az kétméteres! Ennyit a szupi borítóról, amit annyian szeretnek (elnézést, de ezt úgy gondoltam, ezt le kell írnom).
Az egész a Templomos lovagokról szól, keresztény cucc, amit nem kifejezetten értékeltem. A sztori az első 100 oldalon elviselhetetlen volt számomra, onnantól KEZDETT beindulni.
Nem tetszett. A dőlt betűk részek, te jóég, mik voltak azok??? Kész röhej.
Sok benne a haláleset, a rendőrség mégsem szerepelt benne.
A 3 CSILLAGot is csak a Halál angyaláért, és a köré font szép sztoriért kapta, ami egyébként minden volt,csak egyedi nem.