Benina: Bíborhajú- A boszorka fénye

Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük. A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik. A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével? A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny… Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.

Benina nagyszerű írónő. Élveztem a könyvét.
A sztori az elejétől fogva ütős volt, nem úgy, mint általában a legtöbb könyv, hogy 50 oldalon keresztül mutatja be, hogy hol miért, hogyan, blabla =D, hanem szépen, fokozatosan adagolta a jelent és a múltat is.
Az viszont nem tetszett, hogy néha óriási ugrások voltak az időben, és ezt valahogy nehéz volt követni, de az első 100 oldal már nem tapasztaltam (vagy azért, mert megszoktam, és már fel sem tűnt, vagy mert Benina később odafigyelt rá). ;)

Ja, és valaki mondja meg nekem, hogy milyen az a bíborszín, ugyanis világéletemben olyan lilás, vöröses színként ismertem, de Benina olyan... aranyszerűként említette folyton, és csöppet belezavarodtam, hogy most akkor mégis mi. :S

A karakterek kidolgozottsága olyan... közepes volt. A könyv végén tudtam meg, hogy Claire-nek pontosan milyen színű haja, de arra nem emlékszem, hogy valamikor leírta volna, hogy milyen színű a szeme (zöldre tippelek a szülei után), de a barátnője külsőjét persze tökéletesen leírja.

A szerelmi szál eleinte szinte zavaró volt, de a vége felé, kifejezetten tetszett.

Volt némi Akonyat beütése. Oké, tudom, manapság minek nincs, de több rész is arra emlékeztetett a végén, pl. amikor menekültek, hogy ne érje utol őket a gonosz, vagy a jó autók, vagy pl. Cameron engem teljes mértékben Jasper-re emlékeztetett.

A borítója gyönyörű, főleg, hogy egyenetlen a felszíne. Sajnálom, hogy nem csaptam le rá, amikor lett volna rá pénzem, így a könyvtárból hoztam ki, de annyira jó állapotban volt/van, hogy ez annyira nem is tűnt fel.

Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Agatha Chrsitie: Tíz kicsi néger
(A a mű "A láthatatlan hóhér címmel is megjelent")

Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?
A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.


Olvasás kezdete: 2011.május 23.
Olvasás vége: 2011. május 24.
Ebből is látszik, hogy szuper történet. Már értem, miért nevezik a Krimik királynőjének az írónőt.
Nem merek semmit sem írni, mert olyan eseménydús, hogy nem tudnám spoiler-mentesre írni.
Imádom, igaz, csak kölcsönkaptam, de egy napon újraolvasom. :))
Hihetetlen, hogy Christie ennyire jó történetet írt!! Annyira logikus, annyira okos, annyira nagyszerű, hogy nem lehet letenni, bele vész az ember!
Fogalmam sem volt, ki a gyilkos, az epilógusból tudtam meg, de ha az nincs, még mindig törném a fejem.
Az egészből egyetlen egy dolog volt, amire jól tippeltem, mégpedig az, hogy ki fog legutoljára meghalni.
A mondóka alapján gyilkolt a gyilkos, így nem volt váratlan, mikor fog meghalni legközelebb valaki, legalábbis, hogy körül-belül hogyan.
A mondóka:

"Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.
Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.
Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.
Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.
Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.
Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.
Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.
Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.
Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.
Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek."
Szerintem egy pöppet morbid, de így, hogy beleépült egy krimibe, nem vészes.
Ez volt az első Agatha Christie könyvem, és mivel a legjobb, legsikeresebb könyve, nem hiszem, hogy lesz még. (Belekezdtem a Harmadik lány-ba, de nem jött be, és félbehagytam=S)

Christopher Paolini: Eragon /2007/

Christopher Paolini: Eragon /2007/
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007

2003 őszén a New York Times sikerlistáján nagy szenzációt keltve az élre tört egy amerikai kamasz fiú fantasyregénye, amelyért azóta versengenek a világ könyvkiadói, és már készül a filmváltozata is, mégpedig részben Magyarországon, jövő nyárra ígérik a bemutatót. Miről szól a regény? Az árván maradt, apjáról mit sem tudó Eragont nagybátyja neveli egy eldugott faluban. A tizenöt éves fiú (éppen ennyi volt a szerző is, amikor elkezdte írni a könyvet) egy éjszaka, vadászat közben tükörsimára csiszolt, rejtélyes kék követ talál, amely utóbb sárkánytojásnak bizonyul, és egy kék sárkány kel ki belőle. Ezzel Eragon élete egy csapásra megváltozik. Mint a sárkány gazdája, a Lovasok rendjébe emelkedik. A legendás Sárkánylovasok előző nemzedéke elpusztult a gonosz és rettentő mágusi hatalommal bíró Galbatorix király elleni harcban. Most az egyszerű falusi sihederre hárul a feladat, hogy megszabadítsa országát a kegyetlen zsarnokságtól. Segítője Saphira, a nőnemű sárkány, akivel gondolatátvitel útján kommunikál, és Brom, a rejtélyes öregember, a múlt titkainak tudója, aki a varázsláshoz is ért. Hosszú út áll előtte, tele izgalmakkal és felfedezésekkel – egy olyan világban, amelyet Tolkien könyveiből ismerhetünk, de amely friss életre támad, új vonásokkal gyarapodik, és egy szeretni való fiatal hőssel ajándékoz meg bennünket a kitűnő kamasz, Christopher Paolini könyvében.

Annyira régóta vágytam rá!
Aztán könyvtárban a kezembe akadt. :D
A filmet még akkor láttam, amikor megjelent, a sulim szervezett egy mozizást, Szfváron. Azóta egyszer sem néztem meg, nem is emlékeztem rá, és sokan dicsérték. (De minimum annyian szidták is)

Belekezdtem, az első 20% még rémlett a filmből, sok volt az apró változtatás, de összességében egyik sem volt jobb/rosszabb a másiknál.
Saphira a filmet iszonyat aranyos volt, csak másodpercek alatt felnőtt.
A könyvben még a legvégén is csak alig érte el a teljesen kifejlett méretét.
Eragon unokabátyja, Raron a könyvben azért megy el, mert megkérte kedvese kezét.
A filmben besorozták.
De kérlek, hadd ne kelljen Az összes változtatást felsorolnom!

Nagyon hosszú könyv volt, alig történt benne valami, mégsem volt benne felesleges süketelés. :O
Ez tetszett a legjobban. :D
De ennek ellenére unalmas részek is voltak benne, oda kellett figyelnem, mert nem egyszer aludtam el olvasás közben. :S
A vége kidolgozatlan volt. Nem tetszett. Az egész könyv a gonosz üldözéséről szült, a finálét 18 oldalba sűrítette!!!! (514 oldalból szerintem ez egy elég gyenge átlag)
Összesen tőlem 3,5/5 pontot kapott.
Nem volt rossz, de a folytatásba csak akkor kezdek bele, ha tényleg nincs semmi.