Ünnep van.

Mindenkinek NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK, illetve a közeljövőben BOLDOG ÚJ ÉVET! 

Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox

A 17 éves Jenna Fox felépülőben van egy borzalmas balesetből, amelynek következtében egy éven át kómában feküdt. A balesetet megelőző életéből semmire sem emlékszik. Szülei átadják neki a családi videótárat, s a filmek láttán előtörnek az emlékképek. Csakhogy felmerül benne a kétség: a saját emlékeiről van-e szó? És miért nem hajlandó beszélni vele a balesetről a család egyetlen tagja sem? Jenna kíváncsisága egyre fokozódik, miközben rájön, hogy hazugságok hálójában vergődik. Ki kell derítenie az igazságot, bármi áron…

Úgy álltam a könyvhöz, hogy fú, nagyon jó, imádni fogod! Na, ez elmaradt. Ahhoz képest, hogy ez egy egynapos könyv, több mint egy hónapig olvastam. Az eleje nem tetszett. Egyáltalán nem. Aztán valahogy belelendültem, és amikor beindult a cselekmény, nem igazán tudtam letenni. Órákon is ezt olvastam, pedig többnyire figyelek. Amikor kiderült minden, hogy mi van Jennával, megint lelapult, és én megint nem vettem elő egy hétig. Ez igazából így ment végig. Annyira vontatott volt.A cselekmény szerintem ingadozó volt. Ha beindult, hamar vége is lett annak a résznek, ha unalmas volt, el lett húzva. Persze meglehet, hogy ezt csak én gondolom így. Lehet, hogy csak így éreztem.  Voltak olyan részek, hogy egy pár sor erejéig elbambultam, és mire feleszméltem, már teljesen máshol jártunk. Tehát voltak benne ugrások, amiket ha nem figyelsz, szinte észre sem veszel. Az elején lévő tőmondatok szinte kiborítottak. Hihetetlen, hogy mennyire lassítja az olvasást! Aztán észrevettem, hogy ahogy Jenna ráeszmél dolgokra, egyre kevesebb van belőlük. Lényegében csak a kifejezés céljából volt ilyen, amit meg is értek. A sztori hatalmas ötlet! Csak azt sajnálom, hogy lett elég részletes. Persze így is megértettem, de jobban szeretem a szájbarágós könyveket, amik addig magyarázzák, amíg teljesen meg nem értem. Néha vissza kellett lapoznom, hogy megnézzem, ez most ki, honnan tud dolgokat, mi történt, miről van szó, blabla.A borító nagyon tetszik, kár, hogy több benne a spoiler, mint a leírásban.A könyv teljes hosszán át megértettem Jennát, hogy mit érez, milyen lehet neki. Néha kiszámítható volt, néha izgalmas, néha romantikus. Mindenből volt egy kicsi. A vége szerintem egész elfogadható lett, örülök, hogy Jenna nem maradt egyedül.A könyv 5-ből 4 csillagot kapott a részlethiányok miatt.

Simon Tofield: Simon's Cat legsajátabb műve

 

Simon Tofield már fiatalon rajzfilmeket készített, később grafikai tervezést és animációt tanult a De Montfort Egyetemen. Hobbija a természetvédelem, a brit vadon élő állatok és a nagy kirándulások, mindenekfelett azonban a macskák. Londonban, a Tandem Films-nél dolgozik, mint animátor és rendező.
A Simon's Cat számos díjat nyert, köztük a rajzfilm kategória „Legjobb vígjáték” és a Youtube „Blockbuster” díját.
Simon Bedfordshire-ben él három macskájával.

Nem vagyok olyan macskafan, hogy ilyeneket nézegessek, de ez valami fantasztikus volt. Szerintem kijelenthetjük, hogy megtaláltuk Garfield utódját. :D
Óriási poénok, tipikus macska csínyek, egy gazdi, aki mindig a baj végére ér oda. Vicces, aranyos, jópofa. :)

Ez voltál te: 2011

Tudom, hogy még van két hét az évből, de úgyis jönnek az ünnepek, a hó, a barátok,a szünet, és nem igazán lesz erőm megírni később.
A mazochista énem, most matekozik egyez, kis türelmet:
A 2011-es évben elolvasott könyvek száma: 37 (egyeseknek ez három havi termék, de kérlek, én még kezdő vagyok :D)
A 2011-es évben elolvasott oldalak száma: 12.914
Félbehagyott könyvek száma: 3 db (ezekkel együtt lenne az olvasottak száma 40)
Virtuálisan (e-book) olvasott könyvek száma: 4 db.
Saját könyv: 15 db
Kölcsönkapott: 9 db
Könyvtári: 8 db
Elolvasott sorozatok: 1 db (Harry Potter)
Kedvenceltek: 16 db

Az év...
... legjobb sorozata: J.K.Rowling: Harry Potter
... legrosszabb könyve: Sarwat Chadda: Az ördög csókja
... legklasszabb disztópiája: Suzanne Collins: Az éhezől viadala
... legötletesebb fantasy-ja: Kristin Cashore: Garabonc
... legütősebb krimije: Agatha Chritie: Tíz kicsi néger
... legjobb kiadója: Könyvmolyképző Kiadó; Agave; Animus Kiadó
... legvastagabb könyve: Harry Potter és a Főnix rendje (754 oldal)
... legnagyobb pénzkidobása: Young Kim - Stephenie Meyer: Alkonyat képregény
... legelgondolkodtatósabb könyve: Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek; Nikki Sixx: Heroinnaplók
... legnyugisabb könyve: Polly Schulman: Rajongás; Alex Flinn: Beastly

Kitüntetések:
     
Teljesített kihívások száma: 19 db.

Top 5 idézetek (nálam):

"– Téved, kedvesem, nagyon is tisztelem az idegeit. Voltaképpen régi barátaim. Idestova húsz éve örökösen rájuk hivatkozik." - Jane Austen: Büszkeség és Balítélet

"– Arról van szó, hogy a kristálygömböt csak a tavaszi szünet után vesszük – jegyezte meg halkan.
– Ne panaszkodj – suttogta Harry. – Ez azt jelenti, hogy befejeztük a tenyérjóslást. Már nagyon untam, hogy mindig elsírta magát, ha a kezemre nézett." - J.K.Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

"A dolgokat mindig a nevükön kell nevezni, Harry. Ha félsz a névtől, félni fogsz magától a dologtól is." - J.K.Rowling: Harry Potter és a Bölcsek köve

"– Nos… Elsős korunkban… mikor még mit sem sejtő, ártatlan gyerekek voltunk…- Harry horkantva felnevetett. Nem igazán tudta elképzelni, hogy Fred és George valaha is ártatlanok voltak." - J.K.Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

"‎A szerelem olyan, mint egy úszómedence, Eljön a tél és semmi hasznát sem veszed. A szerelem olyan, mint egy öngyilkosság, Elveszted a hited és elveszi az életed. A szerelem olyan,mint egy körhinta, Körbe-körbe forgat, majd kiüt. A szerelem olyan, mint az olcsó alkohol, Eljön a reggel és semmire sem emlékszel. A szerelem olyan, mint egy álnok macska, Először barátságos, de később nevet rajtad. A szerelem olyan,mint egy szenvedélyes csók, Először édes, aztán elállítja a lélegzeted.A szerelem olyan, mint a csillagok odafönt, Vezetniük kéne, mégis magadra hagynak. A szerelem olyan, mint Jézus Krisztus, Nem számít, mennyire hiszel, Úgyis a kereszten végzed..." - Nikki Sixx: Heroinnaplók

Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.
De végül kiderül, hogy a legutolsó.
Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.

A könyvet Sunflower33-tól kaptam születésnapomra. Már nagyon rég kinéztem, de sosem vettem meg. Aztán ő megvette magának, elolvasta, imádta, de nekem addigra valahogy nem volt kedvem hozzá. Nem rég odahozta nekem. Azt mondta, olvassam el minél hamarabb, mert nagyon jó. Szinte unszolt. Őszintén megmondom, nem nagyon volt hozzá kedvem, de ha ennyire akarja, ám legyen.
Nem ez az első könyv, ami egy lány haláláról szól. Az olvasottaim között szerepel még Jay Asher: 13 okom volt-ja is, amit tavaly olvastam. Azután belekezdtem a Komfortos mennyország-ba, de nem jött be annyira, így félbehagytam.
Lényeg a lényeg:
Sam egy napon meghal. Autóbalesetben. Az utolsó szó, amire emlékszik, barátnője, Lindsay szájából hangzott el, de nem értette kristálytisztán.
Hétszer éli utolsó napját, hogy megtudhassa, miért halt meg.
Eleinte azt hittem, ugyanazt fogja csinálni hét napon, és egyben 400 oldalon keresztül, de nem. Az első két nap túlságosan hasonlít, de a többi teljesen más.
Sok mindenre megtanított ez az egy könyv. Tényleg pazaroljuk az időnket. Tényleg felesleges dolgokkal áltatjuk magunkat. De könyörgöm! HOgyan tudnánk ezen változtatni? Semmi motivációm sincs arra, hogy most ne írjam végig ezt a recit, semmi motiváció arra, hogy menjek, és este 10 órakor kezdjem el élni az életemet. Köszönöm a könyvet a Ciceró Stúdiónak. Lauren Olivernek. Mindenkinek, aki dolgozott rajta.
De egyet valaki áruljon el, kérem: Ki van a borítón? Mint tudjuk, Sam barna szemű. Kent zöld, de el ne akarjátok már hitetni velem, hogy ez ő. Juliet szeme kék.
Ó, tényleg, Juliet. Az anyukája... Ha film készülne ebből a könyvből, tudjátok, kinek adnám Mrs. Sykes szerepét? Tilda Swintonnak.
Elodyt pedig Vanessa Hudgens játszaná. Lindsayt egy iskolatársamként képzeltem el. De ez nem lényeg.
Kent nagyon belopta magát a szívembe. Rob egy ****.
Nem értettem, hogy Sam, hogy halt bele egy ilyen balesetbe. Nem lett túlragozva a halálának rendes oka, csak az, hogy nagy fehér fény, és füstszag. Sajnálom,  hogy az ilyen szuper könyvekben a lényeget felejtik el RENDESEN elemezni. Tudjuk, hogy Lindsay mit mondott valójában. De nem értem, hogy az illető miért adta fel az életet, és miért nem olyan halált választott, ami más embereket nem tesz tönkre.
Féltem, hogy a könyv olyan kis lapos, unalmas lesz, de az utolsó sorig izgultam, hogy mi lesz Sam-mel. Sajnálom őt.
Egy mondat fogott meg igazán:
"Tényleg annyival rosszabb voltam, mint ti?"
Sajnálom, hogy ez lett teljes tanulság. Hisz, mint kiderült, nem Sam tehetett a dologról. Hanem Lindsay. Így olyan, mintha bárki nyugodtan bánthatna valakit, valószínűleg úgy sem ő fogja megszívni a levét. Végül is... Mindig találunk valakit, akire rákenyjük a dolgot.

J.K.Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi

Ujjait öntudatlanul a karjába fúrta, mintha fizikai fájdalommal viaskodna. Össze sem tudta számolni, hányszor hullott már a vére. Egyszer elvesztette a jobb karja összes csontját, s ennek az útnak a során a homlokán és a kezén viselt sebhely mellé máris szerzett még egyet a mellkasára és párat az alkarjára, se mindeddig soha, egyetlenegyszer sem érezte azt, amit most: hogy végzetesen meggyengült, hogy pőre és kiszolgáltatott lett, hogy varázsereje legjavától fosztották meg. Hermione, ha ezt elpanaszolná neki, azt mondaná, a pálca annyit ér csak, amennyit a varázsló, aki használja. De Hermione nem tudhatja ezt, ő nem élte át, hogy a pálcája magától meglódul, akár az iránytű, és aranyló lángokat lő az ellenségre. Harry most érezte csak át igazán, hogy mennyire bízott őrangyalában, a pálcájában lévő ikermagban, most, mikor már elveszítette azt.
Harry, mint mindig, most is a Privet Drive-on, az őt csecsemőkorában befogadó Dursley-család otthonában tölti az iskolai szünetet. Ám hetedik tanévét nem kezdheti el a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. A Főnix Rendje azon fáradozik, hogy biztos helyre szöktesse, ahol Voldemort és csatlósai nem találnak rá. De teljesítheti-e folytonos bujkálás és életveszély közepette a küldetést, melyet Dumbledore professzortól kapott?
Harry Potter történetének hetedik, befejező kötete.
Átlagát nézve talán ezt olvastam el a leggyorsabban. Ez persze nem biztos, de én így éreztem. Fogalmam, sincs, hogy hogyan maradhatott ki nekem eddig ez a fantasztikus sorozat. Nem is éltem, ameddig el nem kezdtem olvasni. Egy akkora élmény ez, mintha háromszor körbeutaztam volna a  földet. Rowling annyira hitelesen, hihetően ír, hogy néha azon kaptam magam, hogy visszatartom a lélegzetem, és várom, hogy mikor zörren meg egy bokor mögöttem, mikor suhan el egy zöld fénycsóva a fejem mellett. Amit ez a nő művel, valami fantasztikus.
A hetedik rész talán a kedvencem a harmadik után. A film, illetve a filmek is fantasztikus, de a könyv valahogy még részletesebb, még kidolgozottabb, még jobban érted.
Maga a sztori máshogy indul, mint szokott. Most nem szálnak fel a vonatra, most nem ülnek be minden nap Piton órájára, most már nem beszélnek Dumbledore-ral
Ha belegondolunk, velük nőttünk fel. Az a szerencsés nemzedék vagyunk, akik tudják, milyen érzés több, mint tíz évig egy baglyot várni, hátha... :D Tudjuk milyen zene a legjobb karácsonykor [KATTINTS IDE,HOGY MEGHALLGATHASD]. Azt is, hogy milyen egy Magyar Mennydörgő. Vagy mik azok a dementorok. A patrónusok. Mindent. Horcluxok.

A történet 7 köteten át egyetlen logikai hibába sem esett bele, nem is értem, ez hogyan lehetséges. Hogy csinálja Rowling?
A történet befejezésében Harry és a barátai Dumbledore utolsó- és egyben legnehezebb- feladatát próbálják elvégezni. A rengeteg kérdés, a silány, de kielégítő válaszok, kalandok, drámák, szerelem, ebben aztán minden van! (Bocs, de kellett egy kép a filmből.)

Akárki akármit mond, az én kedvenc karakterem Sirius, és Piton marad (Draco Malfoyjal). Hemione is szimpatikus, ám vannak olyan ostobaságai, hogy néha megütném, hogy nyugi van! :D A Weasley család lenyűgöző! Annyira szeretem őket, annyira szívesen lennék a tagja!
Egy barátnőm egyszer azt mondta: "Rowling írtó jó karaktereket csinált. Megszerettette velünk őket, aztán sorban meghaltak." És igen. A legnagyobban minde meghaltak. Sirius, Fred, Piton, Dumbledore, Rémszem. Akiket a legjobban szerettünk.
Nagyon remélem, hogy még rengeteg gyerek olvassa el a könyvsorozatot, mert higgyétek el, megéri. Egy csodálatos fél évig olvastam a sorozatot, és még mindig a hatása alatt állok. Köszönöm Rowling-nak, hogy nem adta fel az álmát, és valóban írónő lett. Megérdemli a sikert.

J.K.Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg

A Voldemort elleni harc állása igencsak aggasztó: a baljós jeleket már a mugli kormányok is észlelik. Szaporodnak a rejtélyes halálesetek, katasztrófák. A három jó barát egy ideje aggódva figyeli a Reggeli Próféta halálozási rovatát, félve hogy ismerős névre bukkan. Dumbledore időről időre eltűnik Roxfortból. Senki nem tudja, hogy ilyenkor hol tartózkodik. Az élet azonban a háborús időkben sem csak harcból áll… A hatodévesek a hoppanálást gyakorolják, olykor rendkívül „érdekes” eredménnyel. A Wesley-ikrek üzleti tevékenysége egyre kiterjedtebb. Szerelmek szövődnek a felsőbb évesek között, a Roxfort házai és egyes lakói továbbra is kíméletlen versenyben állnak. Harry értékes segítséget kap a titokzatos Félvér Hercegtől. A jó és a gonosz közti frontvonal immár a Roxfortban húzódik. Harry igyekszik minél alaposabban megismerni Voldemort múltját, ifjúságát, hogy rátaláljon a Sötét Nagyúr sebezhető pontjára.


Miután elolvastam, ránéztem az első részre. Kevesebb, mint a fele. Mégis imádtam azt is, és ezt is. 
A sorozat eddigi legtartalmasabbnak mondható kötete. Rengeteg dolog derül ki Tudjukkiről, Dumbledore-ról, a múltról. Illetve a jelenről, sőt! A jövőről is, voltaképpen. 
Rögtön a könyv elején megkönnyeztem, mikor Siriusra emlékezett vissza Harry. Ezt is könyvtárból hoztam ki, szét volt szakadva, de Sunflower33 segített megragasztani^^ :)
Rowling ismét elkápráztatott. Egy olyan világról ír, ami nem létezik, mégis úgy érzem, ott vagyok, onnan jöttem, oda kell mennem. 
Athesztrálok, Istenem, de szeretem őket! *-* Annak ellenére is, hogy *KOP-KOP* én nem látom őket. A dementorok.. Egy interjúban láttam, hogy Rowling akkor találta ki őket,mikor depressziós volt. Nem is csodálom. 
Őszintén szólva nem tudok mit írni. Már mindent elmondtam , és mégis semmit. 
Röviden: IMÁDTAM, IMÁDOM, IMÁDNI FOGOM!!