Fülszöveg:
Charlotte Usher gyakorlatilag láthatatlannak érzi magát az iskolában, és egy nap valóban azzá is válik. Nemcsak láthatatlanná, de halottá is. És mindez egy srác és egy gumimaci miatt.
Ebben a kissé gúnyos, néhol mégis szívszorongató történetben Tonya Hurley feltárja előttünk a láthatatlanságot, amit néha mindannyian érzünk, és hogy meddig vagyunk képesek elmenni, hogy végre észrevegyenek bennünket.
Szerintem:
Oké, cuki alapsztori, szellemek, halottak, népszerűségvadászat. menő herceg szívéért való küzdelem... De nekem ez az egész annyira ostobának tűnt. Pont akkor meghalni, mikor minden klappolhatna, ráadásul ilyen buta módon!
Maga a könyv nagyon szép. A fejezet előtti szövegek, a rajzok, a virágminták.. De nem értettem, hogy például a virágoknak mi közük a sztorihoz.
A befejezés szörnyű volt. Szellemet látott diákok még meg is hatódnak ahelyett, hogy sikítva, egymást eltaposva menekülnének, és őrültek házába kerülnének.
Nem szeretném elvenni senki kedvét sem tőle, sokan szeretik. :) Csak talán nem a megfelelő hangulatban olvastam. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése